Tejsavófehérjékről álltalában

Elengedhetetlen edzés kiegészítő!!!(legalábbis számomra:) )

A tejsavó a tejfehérje két legjelentősebb fehérje-frakciójának egyike. A tejsavót a 90-es évekig a sajtgyártás melléktermékeként keletkező meglehetősen bizalmatlan külsejű, szagú és összetételű, sárgás, zavaros oldatként tartották számon. Ebben az állapotban a tejsavó 92 százaléka víz, 6,5 százaléka laktóz, alig 0,9 százaléka fehérje és 0,2 százaléka vitamin, ásványi-anyag és egyéb zsíroldékony összetevő - nem épp a legideálisabb testépítő tápanyag. A különféle koncentrálási és izolálási technikák fejlődésével felfedezték azonban, hogy bár meglehetősen kis mennyiségben, de e nem épp ideális külső jellemzőkkel bíró anyag figyelemreméltó összetételű fehérjerészt tartalmaz, a sok-sok egyéb kevésbé vagy a legkevésbé sem hasznos összetevő mellett. E nemkívánatos összetevők eltávolítására azóta többféle eljárás is kifejlesztésre került, mely módszerek számos ponton eltérő tulajdonságú végterméket eredményeznek.

Ezen eljárások alapján a tejsavó-fehérjék három formáját különböztetjük meg koncentrátumokat, izolátumokat és hidrolizátumokat.

Az eljárások megítélése során két szempont mérlegelendő. Egyfelől milyen mértékben távolíthatók el segítségével a nem kívánatos összetevők, másfelől az eljárás mennyire kíméletes, azaz a folyamat során mennyire vesznek el azok a természetes előnyök, melyeket e fehérje típus szolgáltathat.

A túlzott hőingadozással vagy pH változással járó folyamatok során a fehérje szerkezet deneturálódhat, módosulhat annak elrendeződése, s így alapvető felszívódásbeli és hasznosulásbeli jellemzői is.

A tejsavó fehérje egy kiemelkedően magas biológiai értékkel rendelkező fehérjetípus, mely mind testépítő, mind egészségügyi szempontból olyan tulajdonságokkal rendelkezik melyek kiemelik és sok szempontból felsőbbrendű fehérje forrássá tehetik.

Az elágazó-láncú aminosavak csoportjában a leucin, isoleucin és valin tartozik. Együttesen e három aminosav alkotja izom-szövetállományunk aminosav tartalmának mintegy 35 %-át. A sejtek felépítésén és a szövetek regenerálásán kívül részt vesznek a vércukorszint szabályozásában a különféle antitesteinek, enzimek, hormonok színtézisében, az RNA és DNA felépítésében, az oxigén szállításában. Az intenzív edzések során megóvják az izom glikogén készleteit, csökkentik az izom összeomlásának veszélyét, a fáradtságérzet kialakulását.

Stimulálják a protein szintézist az inzulin szekréció fokozása illetve PI3K aktiválása nyomán valamint az un. mTOR aktivizálásán keresztül.

Pozitív befolyással vannak a leptin termelésre is mely az étvágy és a test zsírtartalmának meghatározó faktora. Magas testzsír-arány növeli, az alacsony testzsír százalék csökkenti kibocsátását. Ha diétázunk és testzsírt veszítünk termelése csökken, ami az étvágy növekedéssel és az anyagcsere-lassulással jár.

A tejsavó mindemellett a legkönnyebben emészthető fehérje forrás, gyorsabban ürül a gyomorból és szívódik fel a vékonybélből, mint bármely más típus.

Emellett tartalmaz olyan un. bioaktív peptideket és mikrofrakciókat, melyek javítják a szív- és érrendszer egészségét, csökkentik a kolesztterinszintet, elősegítik a glutathion termelődését, sőt antitrombitikus (vérrögképződés gátló hatású) és fájdalomcsillapító hatásúak.

A koncentrálási eljárás egy többszörös szűrési eljárást takar, mely általában különböző hőmérsékleti tartományokban történik. A módszer nyomán kiszűrhető a zsiradék, laktóz és koleszterin jelentősebb része és akár 80-85 százalékos fehérjetartalmú végtermék is nyerhető.

Az eljárás előnye, hogy mellőzi a túlzott hőingadozást, nem jár savkezeléssel, ionizációs módosulásokkal, így a végeredmény egy relatíve olcsó fehérje készítmény, mely jól konzerválja a tejsavó-fehérje természetes tulajdonságait. Általánosságban a tejsavó-fehérje koncentrátumok tartalmazzák a legnagyobb mennyiségű bioaktív összetevőt. Egy jó koncentrátum lényegesen magasabb arányban tartalmaz olyan növekedési faktorokat, mint az IGF-1, TGF-ß1, and TGF-ß2, mint bármely más forrás. Kiemelkedő mennyiségben tartalmaznak foszfolipideket, olyan bioaktív zsírokat, mint a konjugált linolénsav, immunoglobulinokat és laktoferrint.

A tejsavó-fehérje koncentrátumok hátrányaként a némileg alacsonyabb fehérjetartalom, a magasabb zsír és laktóz tartalom emelhető ki.

A magasabb fehérje, alacsonyabb zsír és szénhidrát tartalmú termékek az un. izolációs eljárásokkal nyerhetőek. Az un. ion cserélés a különböző töltésű molekulák negatív és pozitív töltésű elektródok közti szétválasztásán alapul, melynek során már 90 százalékot meghaladó fehérje tartalom is nyerhető, a gyakorlatilag zsír- és laktóz mentes végtermékben. Az eljárás hátránya, a már említett denaturáció veszélye, mely értékes mikrofrakciókat tehet tönkre. Így az immunizáló hatású laktoferrin és az alfa-laktalbumin aránya ezen eljárás eredményeként alacsonnyá válhat, míg a sokak számára allergén frakció a béta-laktoglobulin aránya elérheti a 75 %-ot is (az anyatejben ez alig 15 %-os).

Az ionizációs eljárás mellett vannak szűrési technológiával operáló izolációs módszerek is. Ilyenek a mikroszűrés, a nanoszűrés, melynek során az adott tartományba eső molekulákat átengedő membrán segítségével választják el a kívánt és nem kívánt összetevőket. A leginkább ismert ezen eljárások közül az un CFM vagy kereszt-áramú mikroszűrési eljárás. Ez egy az Avenmore/Waterfordand védjegyével védett, s így némileg költségesebb eljárást takar, melynek során egy kerámiaszűrőt használnak és gyakorlatilag sértetlen mikrofrakciókat tartalmazó zsír- és laktózmentes végterméket eredményez, akár 90 százalékot is elérő fehérje tartalommal.

A következő lépcsőt a hidrolizálás jelenti. Az eljárás során a kiindulási anyag már egy kész koncentrátum vagy izolátum, melyet jórészt enzimatikus úton rövidebb peptidekre bontanak. Így egy gyakorlatilag tökéletes hasznosulású, rendkívül gyors felszívódású, kiemelkedő anabolikus hatású fehérje nyerhető. Hátránya, hogy a további feldolgozás további veszteségekkel járhat, így a hidrolizátumok már kevéssé konzerválják a tejsavó-fehérjék eredeti tulajdonságait. Kizárólagosan hidrolizátumot tartalmazó termékek ezen okból, valamint költséges előállításuk és keserű ízül okán nem igazán lelhetők fel, ám az izolátumok és koncentrátumok mellett adagolva nagyban fokozhatja egy termék minőségét.